A hús vége 2035-ben: Az élelmiszer jövője P2

KÉP HITEL: Quantumrun

A hús vége 2035-ben: Az élelmiszer jövője P2

    Van egy régi mondás, amit kitaláltam, és valahogy így hangzik: Nem lehet élelmiszerhiány anélkül, hogy túl sok szád van az etetéshez.

    Egy részed ösztönösen érzi, hogy ez a mondás igaz. De nem ez a teljes kép. Valójában nem az emberek túlzott száma okozza az élelmiszerhiányt, hanem az étvágyuk természete. Más szóval, a jövő generációinak étrendje vezet egy olyan jövő felé, ahol az élelmiszerhiány mindennapossá válik.

    A első rész A Future of Food sorozatban arról beszéltünk, hogy a klímaváltozás óriási hatással lesz a rendelkezésünkre álló élelmiszerek mennyiségére az elkövetkező évtizedekben. Az alábbi bekezdésekben kibővítjük ezt a tendenciát, hogy meglássuk, hogyan befolyásolja növekvő globális népességünk demográfiai jellemzői azt, hogy az elkövetkező években milyen ételeket fogunk fogyasztani a tányérjainkon.

    A népesség csúcs elérése

    Akár hiszi, akár nem, van néhány jó hír, amikor az emberi populáció növekedési üteméről beszélünk: ez mindenhol lelassul. A probléma azonban továbbra is fennáll, hogy a korábbi, babaszerető generációk globális népesedési fellendülésének lendülete évtizedekig elsorvad. Ez az oka annak, hogy még globális születési rátánk csökkenése mellett is, az előrejelzéseink szerint lakosságszám 2040-ben csak egy hajszállal lesz több mint kilencmilliárd ember. KILENC MILLIÁRD.

    2015-ben jelenleg 7.3 milliárdnál ülünk. A további kétmilliárd várhatóan Afrikában és Ázsiában fog megszületni, míg Amerika és Európa lakossága várhatóan viszonylag stagnál, vagy bizonyos régiókban csökkenni fog. A világ népessége várhatóan az évszázad végére eléri a 11 milliárd főt, majd lassan visszaesik a fenntartható egyensúlyba.

    Most, hogy az éghajlatváltozás tönkreteszi a rendelkezésre álló jövőbeni mezőgazdasági területeink nagy részét, és népességünk további kétmilliárddal nő, joggal feltételezné a legrosszabbat – azt, hogy nem tudunk ennyi embert etetni. De nem ez a teljes kép.

    Ugyanezek a szörnyű figyelmeztetések hangzottak el a huszadik század fordulóján is. Akkoriban a világ népessége körülbelül kétmilliárd fő volt, és úgy gondoltuk, nincs lehetőségünk több táplálékra. A korabeli vezető szakértők és döntéshozók egy sor arányosítási és népességszabályozási intézkedést szorgalmaztak. De képzeld el, mi, ravasz emberek, a zsinórjainkat használtuk, hogy megújítsuk a kiutat a legrosszabb forgatókönyvekből. Az 1940-es és 1060-as évek között számos kutatási, fejlesztési és technológiai transzfer kezdeményezés vezetett a Zöld Forradalom amely milliókat táplált, és megalapozta a mai világ nagy része által élvezett élelmiszerfelesleget. Tehát mi a különbség ezúttal?

    A fejlődő világ felemelkedése

    Vannak olyan fejlődési szakaszok a fiatal országok számára, amelyek szegény nemzetből egy magas egy főre jutó átlagos jövedelemmel rendelkező érett nemzetté váltak. Az e szakaszokat meghatározó tényezők közül a legnagyobbak között van egy ország lakosságának átlagéletkora.

    Egy fiatalabb demográfiai jellemzővel rendelkező ország – ahol a lakosság többsége 30 év alatti – sokkal gyorsabban növekszik, mint az idősebb demográfiai mutatókkal rendelkező országok. Ha makroszinten gondolkodunk, ez logikus: A fiatalabb népesség általában azt jelenti, hogy több ember képes és hajlandó alacsony bérű, fizikai munkás munkát végezni; ez a fajta demográfia vonzza azokat a multinacionális vállalatokat, amelyek gyárakat hoznak létre ezekben az országokban azzal a céllal, hogy olcsó munkaerő alkalmazásával csökkentsék a költségeket; A külföldi befektetések áradata lehetővé teszi a fiatalabb nemzetek számára, hogy fejlesszék infrastruktúrájukat, és jövedelmet biztosít az embereknek, hogy eltartsák családjukat, és megvásárolják a gazdasági ranglétrán való előrelépéshez szükséges lakásokat és javakat. Ezt a folyamatot újra és újra láthattuk a második világháború után Japánban, majd Dél-Koreában, majd Kínában, Indiában, a délkelet-ázsiai tigris államokban, és most Afrika különböző országaiban.

    De idővel, ahogy az ország demográfiai helyzete és gazdasága beérik, és fejlődésének következő szakasza kezdődik. Itt a lakosság többsége eléri a 30-as és 40-es éveit, és olyan dolgokat kezd követelni, amelyeket mi nyugaton természetesnek tartunk: jobb fizetést, jobb munkakörülményeket, jobb kormányzást és minden egyéb csapdát, ami egy fejlett országtól elvárható. Természetesen ezek az igények megnövelik az üzletvitel költségeit, ami ahhoz vezet, hogy a multinacionális vállalatok kilépnek és máshol alapítanak üzletet. De ez az átmenet, amikor kialakul egy középosztály, hogy fenntartsa a hazai gazdaságot anélkül, hogy kizárólag külső külföldi befektetésekre támaszkodna. (Igen, tudom, hogy keményen leegyszerűsítem a dolgokat.)

    A 2030-as és 2040-es évek között Ázsia nagy része (különös hangsúllyal Kínára) a fejlődés ebbe az érett szakaszába lép, ahol a lakosság többsége jóval 35 év feletti lesz. Konkrétan 2040-re Ázsiában ötmilliárd ember él majd, akiknek 53.8 százaléka 35 év feletti lesz, ami azt jelenti, hogy 2.7 ​​milliárd ember fog fogyasztói életének pénzügyi csúcsára lépni.

    És itt fogjuk érezni a válságot – a fejlődő országokból származó emberek egyik legkeresettebb ajándéka a nyugati étrend. Ez bajt jelent.

    A probléma a hússal

    Nézzük meg egy pillanatra a diétákat: A fejlődő világ nagy részében az átlagos étrend nagyrészt rizsből vagy gabonából áll, alkalmanként halból vagy állatállományból származó drágább fehérje bevitelével. Mindeközben a fejlett világban az átlagos étrendben sokkal nagyobb és gyakoribb a húsfogyasztás, mind változatosságban, mind fehérjesűrűségben.

    A probléma az, hogy a hagyományos húsforrások, mint például a halak és az állatok – hihetetlenül nem hatékony fehérjeforrások a növényi eredetű fehérjékhez képest. Például 13 font (5.6 kiló) gabona és 2,500 gallon (9,463 liter) víz szükséges egyetlen font marhahús előállításához. Gondolj bele, hány embert lehetne még etetni és hidratálni, ha a húst kivennénk az egyenletből.

    De legyünk itt valóságosak; a világ többsége soha nem akarná ezt. Tűrjük, hogy túlzott mennyiségű erőforrást fektessünk az állattenyésztésbe, mert a fejlett világban élők többsége értékeli a húst napi étrendje részeként, míg a fejlődő világban élők többsége osztja ezeket az értékeket, és arra törekszik, hogy növelje a húst. húsfogyasztás, minél feljebb másznak a gazdasági ranglétrán.

    (Megjegyzendő, hogy lesznek kivételek az egyedi hagyományos receptek, valamint egyes fejlődő országok kulturális és vallási különbségei miatt. India például lakosságához képest nagyon kevés húst fogyaszt, mivel polgárainak 80 százaléka hindu, és így kulturális és vallási okokból vegetáriánus étrendet választanak.)

    Az étel ropogása

    Mostanra már valószínűleg sejtheti, hogy hova megyek ezzel: olyan világba lépünk, ahol a hús iránti kereslet fokozatosan felemészti globális gabonatartalékaink nagy részét.

    Először azt fogjuk látni, hogy a húsok ára 2025-2030 körül évről évre észrevehetően emelkedik – a gabonafélék ára is emelkedni fog, de sokkal meredekebb görbén. Ez a tendencia egészen a 2030-as évek végéig tart majd, amíg a világ gabonatermelése összeomlik (emlékezzünk arra, amit az első részben tanultunk). Amikor ez megtörténik, a gabona és a hús ára az egekbe fog szökni, mintegy a 2008-as pénzügyi összeomlás bizarr változataként.

    A 2035-ös hússokk utóhatásai

    Amikor ez az élelmiszerárak megugrása eléri a globális piacokat, a szar nagyot fog ütni a rajongókon. Elképzelhető, hogy az élelmiszer nagy baj, ha nincs elég körbejárni, ezért a kormányok szerte a világon gyorsan lépnek fel a probléma megoldása érdekében. A következő egy pontforma idővonala az élelmiszerárak kiugrásának a hatások után, feltételezve, hogy ez 2035-ben történik:

    ● 2035-2039 – Az éttermek költségei az üres asztalok készlete mellett emelkedni fognak. Számos közepes árfekvésű étterem és előkelő gyorsétteremlánc bezár; az alacsonyabb kategóriájú gyorséttermek korlátozzák az étlapokat és az új helyek lassú terjeszkedését; a drága éttermek nagyrészt változatlanok maradnak.

    ● 2035-től – Az élelmiszerláncok is megérzik az ársokkokat. A munkaerő-felvételi költségek és a krónikus élelmiszerhiány között a már amúgy is csekély árrések borotvavékonyak lesznek, ami súlyosan hátráltatja a jövedelmezőséget; a legtöbben az állami sürgősségi kölcsönök révén maradnak üzleti életben, és mivel a legtöbb ember nem tudja elkerülni ezek használatát.

    ● 2035 – A világ kormányai sürgős intézkedéseket hoznak az élelmiszerek ideiglenes adagolására. A fejlődő országok hadiállapotot alkalmaznak éhező és zavargó polgáraik ellenőrzésére. Afrika, a Közel-Kelet és a délkelet-ázsiai államok egyes területein a zavargások különösen hevessé válnak.

    ● 2036 – A kormányok a finanszírozás széles skáláját hagyják jóvá az éghajlatváltozással szemben jobban ellenálló új GMO vetőmagok számára.

    ● 2036-2041 - Az új, hibrid növények fokozott nemesítése intenzívebbé vált.

    ● 2036 – Az olyan alapvető élelmiszerek hiányának elkerülése érdekében, mint a búza, rizs és szója, a világ kormányai új ellenőrzéseket vezetnek be az állattenyésztőkkel szemben, szabályozva a tartható állatok teljes mennyiségét.

    ● 2037 – Az összes fennmaradó bioüzemanyag támogatást törölték, és minden további bioüzemanyagok gazdálkodása kitiltva. Ez az intézkedés önmagában az Egyesült Államok gabonakészletének mintegy 25 százalékát szabadítja fel emberi fogyasztásra. Más nagy bioüzemanyag-gyártók, például Brazília, Németország és Franciaország hasonló javulást tapasztalnak a gabona elérhetősége terén. A legtöbb jármű egyébként ekkorra már árammal működik.

    ● 2039 – Új szabályozások és támogatások lépnek életbe a globális élelmiszer-logisztika javítása érdekében azzal a céllal, hogy csökkentsék a romlott vagy romlott élelmiszerek okozta hulladék mennyiségét.

    ● 2040 – A nyugati kormányok különösen szigorúbb kormányzati ellenőrzés alá helyezhetik a teljes mezőgazdasági ipart, hogy jobban kezeljék az élelmiszerellátást és elkerüljék az élelmiszerhiányból fakadó hazai instabilitást. A közvélemény éles nyomás alá helyezi az élelmiszerexportot olyan gazdag élelmiszervásárló országokba, mint Kína és az olajban gazdag közel-keleti államok.

    ● 2040 – Összességében ezek a kormányzati kezdeményezések a súlyos világméretű élelmiszerhiány elkerülése érdekében dolgoznak. A különböző élelmiszerek árai stabilizálódnak, majd évről évre tovább emelkednek.

    ● 2040 – A háztartási költségek jobb kezelése érdekében megnő az érdeklődés a vegetarianizmus iránt, mivel a hagyományos húsok (hal és állatállomány) tartósan a felsőbb osztályok élelmiszereivé válnak.

    ● 2040-2044 – Innovatív vegán és vegetáriánus étteremláncok széles választéka nyílik meg, és válnak divattá. A kormányok speciális adókedvezményekkel támogatják növekedésüket, hogy ösztönözzék az olcsóbb, növényi alapú étrend szélesebb körű támogatását.

    ● 2041 – A kormányok jelentős támogatásokat fektetnek be a következő generációs intelligens, vertikális és földalatti farmok létrehozásába. Ezen a ponton Japán és Dél-Korea lesz a vezető az utóbbi kettőben.

    ● 2041 – A kormányok további támogatásokat és gyorsított FDA-jóváhagyásokat fektetnek be számos élelmiszer-alternatívára.

    ● 2042-től – A jövő étrendje tápanyagokban és fehérjében gazdag lesz, de soha többé nem fog hasonlítani a 20. század túlzásaihoz.

    Mellékjegy a halakkal kapcsolatban

    Talán észrevetted, hogy a beszélgetés során nem igazán említettem a halat fő táplálékforrásként, és ennek jó oka van. Napjainkban a globális halászat már veszélyesen kimerülőben van. Valójában elértük azt a pontot, ahol a piacokon eladott hal nagy részét szárazföldi tartályokban tenyésztik, vagy (kicsit jobb) ketrecben a nyílt óceánban. De ez még csak a kezdet.

    A 2030-as évek végére az éghajlatváltozás elegendő szenet dob ​​óceánjainkba ahhoz, hogy azok egyre savasabbá váljanak, és csökkenjen az életfenntartó képességük. Olyan, mintha egy kínai megavárosban élnénk, ahol a szénerőművekből származó szennyezés miatt nehéz lélegezni – ez az, ami a világ hal- és korallfajai megtapasztalják. És ha figyelembe vesszük a növekvő népességünket, könnyű megjósolni, hogy a világ halállományait végül kritikus szintre zsákmányolják – egyes régiókban az összeomlás szélére szorulnak, különösen Kelet-Ázsia környékén. Ez a két tendencia együtt fog működni, hogy felemelje az árakat, még a tenyésztett halak esetében is, potenciálisan kivonva az élelmiszerek teljes kategóriáját az átlagemberek szokásos étrendjéből.

    A VICE közreműködőjeként, Becky Ferreira, ügyesen említett: az a mondás, hogy „bőven van hal a tengerben”, többé nem lesz igaz. Sajnálatos módon ez arra is kényszeríti a legjobb barátokat szerte a világon, hogy új egysoros játékokat találjanak ki, hogy megvigasztalják a BFF-jüket, miután kiestek a SO-ból.

    Összeszereljük

    Ó, nem szereted, amikor az írók egy rövid, falatnyi összefoglalóba foglalják össze a hosszú cikkeiket – amelyeket túl sokáig rabszolgáltak! 2040-re egy olyan jövőbe lépünk, amelyben a vízhiány és a klímaváltozás okozta emelkedő hőmérséklet miatt egyre kevesebb a szántó (mezőgazdasági) terület. Ugyanakkor a világ népessége kilencmilliárdra nő. A népességnövekedés nagy része a fejlődő világból származik, egy olyan fejlődő világból, amelynek gazdagsága az elkövetkező két évtizedben az egekbe fog emelkedni. Ezek a nagyobb rendelkezésre álló jövedelmek az előrejelzések szerint a hús iránti kereslet növekedéséhez vezetnek. A hús iránti megnövekedett kereslet felemészti a globális gabonakínálatot, ami élelmiszerhiányhoz és áremelkedésekhez vezet, amelyek destabilizálhatják a kormányokat világszerte.

    Tehát most, hogy jobban megértette, hogy az éghajlatváltozás, a népességnövekedés és a demográfia hogyan fogja alakítani az élelmiszerek jövőjét. A sorozat további része arra fog összpontosítani, hogy mit tesz majd az emberiség annak érdekében, hogy megújítsuk a kiutat ebből a zűrzavarból, abban a reményben, hogy a lehető leghosszabb ideig megtarthatjuk húsos étrendünket. Következő: GMO-k és szuperélelmiszerek.

    A Food sorozat jövője

    Klímaváltozás és élelmiszerhiány | Az élelmiszer jövője P1

    GMO-k kontra szuperélelmiszerek | Az élelmiszer jövője P3

    Smart vs Vertical Farms | Az élelmiszer jövője P4

    Jövő étrendje: bogarak, in-vitro hús és szintetikus élelmiszerek | Az élelmiszer jövője P5

    Az előrejelzés következő ütemezett frissítése

    2023-12-10