Videóelemzés és a videó megfigyelés jövője

Az ABC7 2010. februári speciális szegmense Chicagóban elhelyezett videoelemzéseket tartalmaz. Paul Meincke riporter segítségével az ABC7 bankrablást gyárt. Meincke megszökik, és egy kék mikrobusszal körbevezeti a várost. Eközben Nick Beaton, a Chicagói Vészhelyzet-kezelési és Kommunikációs (OEMC) Műveleti Központ parancsnoka megkeresi a járművet, és videóelemzés segítségével követi a városban. „Az emberi szem nem képes mindent végignézni” – mondja Meincke.

A videoanalytics a megfigyelő kamerák csúcstechnológiás hálózata, amely segíti az OEMC-t és a rendőrséget a bűncselekmények bejelentésében. A szegmensben a riporter kék kisbuszát keresik a Dearborn Streeten délelőtt 10:00-kor, pillanatok alatt megjelennek a leírásoknak megfelelő miniatűrök kezelhető mennyiségben, és a kezelők valós időben követhetik nyomon a járművet.

A hamis bankrablás célja a technológia képességeinek bemutatása volt. Beaton azt mondja: "A [Video Analytics] 12 óra munkaórát 20 percre képes lecsökkenteni egy emberrel, szemben azzal, hogy három ember ül a különböző számítógépeknél." A város életének napi 24 órájában, a hét minden napján történő filmezése hatalmas mennyiségű felvételt készít. Még ha az operátorok ismerik is a bűncselekmény helyét és idejét, napokra lehet szükségük a megfelelő felvétel elkészítéséhez. A videóelemzés segíthet megoldani ezt a problémát.

A keresőmotorhoz hasonlóan a videóelemzés kulcsszavakat kapcsol a felvételekhez. A szegmens gyakorlati hibákra hívja fel a figyelmet: a fényképezőgépek eltörnek, a fényképek elmosódnak, és néha elromlik a szög. Anélkül, hogy elmagyarázná, hogyan oldják meg ezeket a gyakori problémákat, a riporter pozitívan fejezi be, kijelenti, hogy a közeljövőben arra számítanak, hogy az utcai kamerák észlelik a potenciálisan veszélyes tevékenységeket (azaz valaki eldob egy táskát vagy tárgyat, majd távozik).

A hírszegmens optimista az utcai megfigyelés technológiai vonatkozásait illetően, megemlítve az olyan fejlesztéseket, mint a 360 fokos látószögű kamerák. Azonban nem foglalkoznak az adatvédelmi aggályokkal. A városi videokamerás megfigyelés elleni fő érv az információs visszaélés veszélye. A rendfenntartók térfigyelő kamerákat használhatnak bizonyos személyek nyomon követésére; ezek lehetnek büntetett előéletűek, bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek vagy politikai aktivisták, hogy csak néhányat említsünk.

A kamerahasználat nyomon követése érdekében egyértelmű jogi határokat kell megállapítani. Az American Civil Liberties Union (ACLU) közzétett egy cikket "Mi a baj a nyilvános videomegfigyeléssel?" amely megemlíti az amerikai városokat, amelyek rendőri kamerákat telepítettek, köztük Washingtont, New Yorkot, Chicagót és Los Angelest. A cikk megkérdőjelezi azoknak a kameráknak a lehetséges használatát, amelyek „érzékelhetik a látható spektrumon kívüli hullámhosszokat, lehetővé téve az éjszakai látást vagy az átlátszó látást”, valamint az arcfelismeréssel felszerelt kamerákat.

Adatvédelem a biztonság érdekében?

Sokak számára kényelmetlen ötlet az adatvédelmi jogokkal a közbiztonság érdekében kereskedni. A cikk azt is mondja: „Jelenleg nincsenek általános, jogilag végrehajtható szabályok a magánélet megsértésének korlátozására és a CCTV rendszerekkel való visszaélések elleni védelemre.” Törvényekre van szükségünk, amelyek megakadályozzák, hogy a bántalmazók átlépjék a határt.

Az ACLU cikke hangsúlyozza a hitelesség és az elszámoltathatóság szükségességét a videó megfigyelés korlátozásai és ellenőrzése terén. A törvényes határokon fel kell tüntetni, hogy ki, milyen feltételekkel és mennyi ideig használhatja fel a felvételt. Az egyéb kérdések között szerepel, hogy a szabályokat hogyan alakítanák ki és hogyan érvényesítenék, és milyen büntetések vonatkoznának a szabálysértőkre.

Talán a szigorú szabályok és a nagyobb nyilvános átláthatóság mellett a civilek úgy érezhették, hogy némi kontrollt gyakorolhatnak a videóelemzés jövője és megvalósítása felett. „Nincs titkolni valóm” a 21. századi magánéleti apaéták mantrája lett” – írja Zachary Slayback „Nincs elrejteni? Miért számít az adatvédelem… még az ártatlanoknak is” – a Penn Political Review számára. Még ha valakinek „nincs rejtegetnivalója”, a személyiségi jogok célja az emberek védelme, és lehetővé teszik számukra, hogy megválasszák, mi kerüljön nyilvánosságra.

Slayback hozzáteszi: „Az adatvédelem határoz meg minket. Az a képességünk, hogy ellenőrizzük, milyen információkat adunk ki önként a világnak, segít meghatározni önmagunkat.”