Japán árapály-energiarendszere feltűnést kelt

2010 decemberében Shinji Hiejima, a japán Okayama Egyetem Környezet- és Élettudományi Karának docense kifejlesztett egy új típusú árapályenergia-rendszert, a „Hydro-VENUS” vagy „Hidrokinetic-Vortex Energy Utilisation System” nevet. A Hydro-VENUS rendszer elérhetővé teszi az energiát a part menti közösségek és a part menti szomszédokkal rendelkező közösségek számára, akik potenciálisan át tudják adni nekik az áramot. Ez az energia környezetbarát lesz, és folyamatos lesz az ellátás, mivel az óceáni áramlatok mindig mozognak.

A Japan for Sustainability szerint a Hydro-VENUS rendszer 75 százalékkal több energiát termel, mint a propeller alapú rendszer. Három okból javasolt a propeller típusú rendszer helyettesítésére: a légcsavarrendszer nehezebb anyagokból készül, amelyek növelik a költségeket és csökkentik a keletkező energia mennyiségét, a szemét és az óceáni törmelék eltömítheti a légcsavart, és a légcsavarlapátok károsíthatják tengeri élet.

Hogyan működik a Hydro-VENUS 

A Hydro-VENUS egy hengeren keresztül működik, amely egy rúdra van rögzítve, amely egy forgó tengelyhez kapcsolódik. A hengert a felhajtóerő tartja függőlegesen, mivel üreges. Ahogy az óceáni áramlatok elhaladnak a henger mellett, a henger hátsó oldalán örvény jön létre, amely húzza és forgatja a tengelyt. Ez a forgási energia egy generátorba kerül, elektromos áramot termelve. Amikor a henger kiszabadul az áramoktól, függőleges helyzetbe kerül, visszatér eredeti helyzetébe, és ezzel újraindul a ciklus.

Az árapály-rendszer különbözik a légcsavar alapú rendszertől, ahol az áramoknak meg kell forgatniuk a légcsavart ahhoz, hogy energiát termeljenek, és nagy erőt igényel, mivel a légcsavar nehezen forgatható. Több energia állítható elő a Hydro-VENUS rendszeren keresztül, mivel kevesebb erőre van szükség a hengeringa mozgatásához.

Hiejima először a hidak szerkezete és a szél rájuk gyakorolt ​​hatása miatt kezdte el kutatásait a Hidro-VÉNUSszal kapcsolatban. Az Okayama Egyetem egyik cikkében kijelenti: „… A nagy hidak oszcillálnak, amikor erős szelek, például tájfunok érik őket. Most arra koncentrálok, hogy az árapály-energiát stabil áramforrásként hasznosítsuk.”