A halál utáni tudat

Megtart-e az emberi agy valamilyen tudatot, miután a test meghalt és az agy leállt? Az Egyesült Királyság Southamptoni Egyetem kutatói által készített AWARE-tanulmány igent mond.

Tanulmányok kimutatták, hogy lehetséges, hogy az agy rövid ideig megőriz valamiféle tudatot, miután a test és az agy klinikailag meghalt. Sam Parnia, a Stony Brook Egyetemi Kórház orvosa és a Human Conscious Project AWARE tanulmányának vezetője azt mondta: „Eddig az a bizonyítékunk, hogy az emberi tudat nem semmisül meg [a halál után]… A halál után néhány óráig folytatódik, jóllehet hibernált állapotban, amit kívülről nem látunk.”

TUDATÁBAN 2060 embert vizsgáltak meg 25 különböző kórházból az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és Ausztriában, akik szívmegálláson estek át, hogy teszteljék hipotézisüket. A szívmegállásban szenvedő betegeket vizsgálati területként használták, mivel a szívmegállást vagy a szív leállását tekintik "a halál szinonimája.” A 2060 ember 46%-a érzett bizonyos szintű tudatosságot a klinikai halálozást követő időszakban. Részletes interjút készítettek 330 pácienssel, akiknek emlékei voltak az eseményről, akiknek 9%-a olyan forgatókönyvet magyarázott, amely egy halálközeli élményhez hasonlít, és a betegek 2%-a emlékezett vissza testen kívüli élményre.

Halálközeli élmény (NDE) akkor fordulhat elő, ha egy személy életveszélyes egészségügyi helyzetben van; élénk illúziókat vagy hallucinációkat és erős érzelmeket észlelhetnek. Ezek a látomások szólhatnak a múltbeli eseményekről, vagy annak érzéséről, hogy mi történik a személyük körül abban az időpontban. Olaf Blanke és Sebastian Dieguezin írja le Testet és életet hátrahagyva: testen kívüli és halálközeli élmény mint „…minden tudatos észlelési élmény, amely… olyan esemény során megy végbe, amelyben egy személy nagyon könnyen meghalhat vagy megölhetik […], de ennek ellenére túléli…”

A testen kívüli élményt (OBE) Blanke és Dieguez úgy írja le, mint amikor egy személy észlelése a fizikai testén kívül esik. Gyakran számolnak be arról, hogy testüket megemelt testen kívüli helyzetből látják. Úgy gondolják, hogy a halál utáni tudat a halálközeli és a testen kívüli élmények kiterjesztése.

Rengeteg szkepticizmus van a halál utáni tudat témakörében. Elegendő bizonyítéknak kell lennie ahhoz, hogy a páciens visszaemlékezzen az eseményekre. Mint minden jó tudományos kutatásnál, minél több bizonyítékkal támasztja alá elméletét, annál valószínűbb. Az AWARE tanulmány eredményei nemcsak azt mutatták meg, hogy lehetséges az emberek bizonyos szintű tudata, miután testük meghalt. Azt is kimutatta, hogy az agy bizonyos fokig tovább tud életben maradni és működni, mint amit korábban hittek.

A tudat feltételei

Az NDE- és az OBE-kutatás bizonyítékainak természete miatt nehéz meghatározni ezeknek a tudatos eseményeknek a pontos okát vagy okát. Klinikai halált úgy definiálnak, amikor az ember szíve és/vagy tüdeje leáll, és ezt a folyamatot egykor visszafordíthatatlannak hitték. De az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ma már tudjuk, hogy ez nem így van. A halál az élőlény életének vége, vagy a szervezet létfontosságú folyamatainak végleges befejeződése sejtjében vagy szövetében. Ahhoz, hogy egy személy legálisan meghaljon, az agynak nulla aktivitásnak kell lennie. Annak meghatározása, hogy egy személy a halál után is eszméleténél van-e, a halál definíciójától függ.

A legtöbb klinikai haláleset még mindig a szívverés hiányán vagy a tüdő működésképtelenségén alapul, bár az agyi aktivitást mérő elektroencefalogram (EEG) alkalmazását egyre inkább használják az egészségügyben. Ezt egyes országokban törvényi előírásként teszik, és azért is, mert így az orvosok jobban tájékozódhatnak a páciens állapotáról. A halál utáni tudat kutatási szempontjaként az EEG használata jelzi azt, hogy az agy min megy keresztül a szívmegállás idején, mivel nehéz megmondani, mi történik az agyban abban az időben. Tudjuk, hogy szívroham során az agyi aktivitás megugrik. Ennek oka lehet az, hogy a szervezet „vészjelzést” küld az agynak, vagy a betegeknek az újraélesztés során beadott gyógyszerek miatt.

Lehetséges, hogy az agy még mindig alacsonyabb szinten működik, amelyet az EEG nem észlel. Az EEG gyenge térbeli felbontása azt jelenti, hogy csak az agy felületes elektronikus impulzusainak észlelésében jártas. Más, inkább belső agyhullámokat nehéz vagy lehetetlen észlelni a jelenlegi EEG-technológia számára.

A tudat növekedése

Különböző lehetőségek rejlenek a hátterében, hogy miért vannak az emberek halálközeli vagy testen kívüli élmények, és hogy az ember agya a halála után is tud-e valamiféle tudatosságban maradni. Az AWARE tanulmány megállapította, hogy a tudat „hibernált állapotban” marad, miután az agy meghalt. Azt, hogy az agy hogyan teszi ezt impulzusok vagy emléktárolási képesség nélkül, még nem ismert, és a tudósok nem is találnak rá magyarázatot. Egyes tudósok azonban úgy vélik, hogy lehet, hogy nem minden embernek van halálközeli vagy testen kívüli élménye.

Sam Parnia így gondolja: „Az emberek nagyobb hányadának lehet élénk halálélménye, de nem emlékszik rájuk az agysérülés vagy a nyugtató szerek memóriaáramkörre gyakorolt ​​hatása miatt.” Következésképpen ugyanebből az okból gondolják egyesek, hogy az élmények olyan emlékek, amelyeket az agy ültet be önmagába. Ez lehet egy stimuláció az agyban, vagy egy megküzdési mechanizmus, amelyet az agy a majdnem meghalás okozta stressz kezelésére használ.

A szívmegállásban szenvedő betegek több gyógyszert is kapnak, amikor kórházba kerülnek. A nyugtató hatású gyógyszerek vagy stimulánsok, amelyek hatással lehetnek az agyra. Ez a magas adrenalinszinttel, az agy oxigénhiányával és a szívroham általános stresszével párosul. Ez befolyásolhatja, hogy egy személy mit tapasztal, és mire emlékezhet a szívmegállás idejéről. Az is lehetséges, hogy ezek a gyógyszerek alacsonyabb állapotban tartják életben az agyat, amit nehéz lenne kimutatni.

A halál időpontja körüli neurológiai adatok hiánya miatt nehéz megmondani, hogy az agy valóban halott volt-e. Ha az eszméletvesztést nem diagnosztizálták a neurológiai vizsgálattól függetlenül, ami érthető módon nehéz és nem prioritás, akkor nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az agy halott. Gaultiero Piccinini és Sonya Bahar, a Missouri Egyetem Fizikai és Csillagászati ​​Tanszékének és Neurodinamikai Központjának munkatársa kijelentette: „Ha a mentális funkciók idegi struktúrákban zajlanak, a mentális funkciók nem élhetik túl az agyhalált.”