Az éhség mögötti tudomány
Az éhség mögötti tudomány
Az éhség, a vágy és a túlsúly mögött rejlő tudomány
Úgy tűnik, hogy a világ paradox válaszúthoz érkezett az éhség kérdésében. Egyrészt csaknem 800 millió ember, vagyis a világ népességének 10%-a súlyos éhezéssel és alultápláltsággal néz szembe. Éhesek, de alig vagy egyáltalán nem eszik. Másrészt közel 2.1 milliárd ember elhízott vagy túlsúlyos. Ez azt jelenti, hogy amikor éhesek, túl sokat kell enniük. A bot mindkét vége ellentétes dimenzióban szenved az ellenállhatatlan éhségingertől. Az ember a túletetés következtében boldogul. A másik csoport fájdalmas hiányban vergődik.
Akkor úgy tűnik, hogy a világ éhségproblémája megoldódna, talán kétséges, ha mindannyian legyőznénk az élelmiszeréhséget. A jövőben feltalálhatnak egy csodatablettát vagy mágikus formulát, amely egyszer s mindenkorra megbirkózik az éhség kihívásával. Kettős halálos csapást mér a jövedelmező fogyókúra iparágra.
De akkor felmerül a kérdés: ez reális kívánság, vagy a bolondok paradicsoma? Mielőtt megérkeznénk erre az utópisztikus célpontra, nagyon tanulságos és hasznos lesz először mélyebben megérteni az éhség tudományát és pszichológiáját.
A szótár úgy határozza meg az éhséget, mint kényszerítő táplálékigényt, vagy az étkezési szükséglet okozta fájdalmas érzést és gyengeségi állapotot. Az ellenállhatatlan táplálékvágy az egész emberi faj, valamint az állatvilág egyik közös nevezője.
Gazdag vagy szegény, király vagy szolga, erős vagy gyenge, szomorú vagy boldog, nagy vagy kicsi, mindannyian megéhezünk, akár tetszik, akár nem. Az éhség az emberi test mechanizmusának alaphelyzete, és annyira normális, hogy szinte soha nem kérdezzük meg, miért vagyunk éhesek. Az emberek alig kérdőjelezik meg az éhség okát és pszichológiáját.
A tudomány válaszokat keres
Szerencsére a tudomány egyre közelebb kerül az éhezés mögötti mechanizmusok teljesebb megértéséhez.
Az ösztönös táplálékéhség, amely a testünk alapvető túlélése érdekében táplálja a testünket, homeosztatikus éhségnek nevezik, és egyidejű jelek vezérlik. Amikor energiaszintünk fogy, a a test hormonjai aktiválódnak, és a ghrelin szintje, egy bizonyos éhséghormon emelkedni kezd. Ez viszont olyan fiziológiai érzetet kelt, amely elindítja az eszeveszett táplálékkeresést. Amint az evés elkezdődik, automatikusan csökkenni kezd, és másfajta jeleket küldenek az agynak, ami megszünteti az éhségérzetet.
Az éhségharc ekkor lelki és fizikai egyaránt. Az éhséget és a sóvárgást a test és az elme hajtja. A jelek mind belülről származnak, és nem táplálék vagy más vonzó külső ingerek miatt alakulnak ki. Ekkor az agyunk az irányítótorony az éhségláncban, nem a hasunk vagy az ízlelőbimbóink. A hipotalamusz az agyszövet azon része, amely táplálékkeresésre serkent bennünket. Gyorsan képes értelmezni a vékonybelet és a gyomrot bélelő speciális sejtekből kiáramló jeleket, ha tartalmuk alacsony.
Egy másik fontos éhségjelzés a vércukorszintünk. Az inzulin és a glukagon a hasnyálmirigyben termelődő hormonok, amelyek segítenek megőrizni a vércukorszintet. Erős jelek vagy riasztó jávorszarvasok kapcsolódnak az agy hipotalamuszához, amikor az éhség megfosztja a testet az életenergiától.
Étkezés után a vércukorszint megemelkedik, a hipotalamusz pedig felveszi a jeleket, és teltségjelző táblákat helyez el. Még akkor is, ha testünk ezeket az erős éhségjelzéseket küldi, a testünk úgy dönthet, hogy figyelmen kívül hagyja őket. Ez az a hely, ahol az orvostudomány, a tudomány és néha a szokatlan egészségügyi programok megpróbálják beavatni ezeket a jeleket, és megzavarni a kommunikáció áramlását a test és az agy között, mindezt azért, hogy elfedjék vagy felnagyítsák az éhségjelzéseket.
Ez a kontrolltényező és az éhséghormonok összekeverésének képessége kulcsszerepet játszik az elhízás kezelésében, amelyet az Egészségügyi Világszervezet globális egészségügyi járványnak minősített. Egy nemrég közzétett Lancet-felmérés kimutatta, hogy a világon több mint kétmilliárd ember túlsúlyos vagy elhízott.
Az elhízás világszerte több mint kétszeresére nőtt 1980 óta. 2014-ben több mint 41 millió gyermek volt elhízott, miközben a világ teljes felnőtt lakosságának megdöbbentő 39%-a volt túlsúlyos. A közkeletű feltételezésekkel ellentétben világszerte többen halnak meg inkább elhízás, mint alultápláltság és alulsúly miatt. A WHO szerint az elhízás fő oka egyszerűen az életmód által kiváltott túlzott kalória- és energiadús élelmiszerek fogyasztása, aránytalanul kiegyensúlyozva a fizikai aktivitások és gyakorlatok csökkenésével.
Dr. Christopher Murray, az IHME igazgatója és a Global Burden of Disease (GBD) tanulmány társalapítója feltárta, hogy „az elhízás minden életkortól és jövedelmű embert érintő probléma, mindenhol. Az elmúlt három évtizedben egyetlen ország sem ért el sikereket az elhízás csökkentésében.” Sürgős lépések megtételére szólított fel a közegészségügyi válság kezelésére.
