A múzeumi élmény jövője

A múzeumok minden város kulturális és közéletének alappillérei voltak század ótaportált kínálnak látogatóiknak a múltba; egy pillantás az emberi küzdelem és a találékonyság termékeibe, valamint a világ természeti és ember alkotta csodáinak ismeretébe.  

Legfőbb vonzerejük mindig is az volt, hogy az elme és az érzékszervek számára jóllakó étkezést jelent, így a művészet és a műtárgyak megtekintését személyes és közös élménnyé teszi. A múzeumok olyan absztrakt fogalmakat adnak, mint a történelem, a természet és az identitás, kézzelfogható érzetet adnak – a látogatók láthatják, megérinthetik és megtapasztalhatják azokat a dolgokat, amelyek egy hely kultúráját megalapozzák, és hozzájárulnak a mai világ kialakulásához.  

A legújabb technológiai fejlesztések hatással vannak a múzeumi élményekre 

A múzeumok felzárkóztak a digitális technológia fejlődéséhez, leginkább a virtuális valóság (VR) és a kiterjesztett valóság (AR) technológia használatának növekedéséhez. Az Internet of Things (IoT) technológia használata is elterjedt, általában a látogatók okostelefonjaira telepített alkalmazások révén, amelyek kölcsönhatásba lépnek a múzeumon belül stratégiailag elhelyezett jeladókkal. A gamification, az információ, a közösségi média megosztása és az élménynövelés a digitális technológia leggyakoribb felhasználási módjai a múzeumokban.  

Még a nagyrészt régiségekkel és a közelmúlttal foglalkozó intézmények számára is szükséges a digitális média fejlődésének integrálása a kiállításokkal és a múzeum általános tapasztalataival. „A múltbeli vagy a művész képzeletében lévő világ portréját kínáló múzeumoknak meg kell érteniük, hogy az emberek hogyan lépnek kapcsolatba az őket körülvevő világgal most és a jövőben, hogy sikeresen felvegyék a kapcsolatot a közönségükkel.”  

Azok számára, akiket őszintén érdekel a művészet, a műtárgyak és a kultúra egyéb bemutatóinak megjelenése, úgy, ahogy vannak, „igazi” kontextusukban és a digitalizálás csábítása nélkül, ez inkább elterelőnek, mint az élmény fokozásának tűnhet. Ez különösen igaz a hagyományosabb művészeti múzeumokra, ahol fő vonzerejük az, hogy a művészet iránt érdeklődők számára optimális élményt nyújtsanak egy remekmű megtekintéséhez. A múzeumi élmény minden eleme – az elhelyezés, a kiállítótér mérete, a világítás, valamint a néző és a műalkotás távolsága – szerepet játszik abban, hogy a néző mennyire fogyasztja a műalkotást. A néző személyes kontextusa is szerves részét képezi az élménynek, csakúgy, mint a történelem és a művész folyamatával kapcsolatos információk. A puristák és formalisták számára azonban a túl sok beavatkozás, akár kiegészítő információk formájában is, elodázhatja annak látását, hogy a különböző elemek a képzelet révén hogyan állnak össze.  

A múzeumok léte azonban szorosan összefügg a közönség bevonásának képességével. Mit érnek a mesés galériák, műtárgyak és installációk, ha képtelenek magukhoz vonzani az előzetes tudás minden szintjén közelről és távolról érkező látogatókat? A múzeumrajongókkal és újoncokkal való kapcsolattartás kézenfekvő dolognak tűnik, hogy a múzeumok relevánsak maradjanak, különösen egy olyan világban, ahol az Instagram, a Snapchat és a Pokémon Go normalizálja a szűrők és a valóság kiegészítésének használatát. A közösségi hálóval való folyamatos kapcsolódás a mindennapi élet egyik aspektusa is, amely bár tolakodóan hat a múzeumi tartózkodás teljes élményének elnyerésére a figyelem felkeltésével, mára elengedhetetlenné vált a közéletben. Egy feltöltött fotó a The Metnél töltött időről ma már egyenértékűnek tekinthető azzal, hogy beszélünk róla a mellette lévőnek. 

A digitálissá válás kétélű fegyvere a múzeumok számára. A helyalapú bővített eszközök, például a VR és az AR lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy rengeteg látványt és hangot tapasztaljanak meg anélkül, hogy kizárólag magának a helynek a jellemzőire vagy tartalmára hagyatkoznának, kiegészítve vagy módosítva a valódi szenzoros bemenetet. Ez felveti azt a kérdést, hogy miért kell valakinek egy adott helyre utaznia, hogy olyan tárgyakat lásson, amelyek virtuálisan vagy digitálisan reprodukálhatók, esetleg saját otthonuk kényelméből. Mint minden olyan technológia esetében, amely gyorsan elérhetővé és megfizethetőbbé válik a nagyközönség számára (már az AR esetében), az a gondolat, hogy a VR átveszi az uralmat mindennapi életünkben és látásmódunkban, túl sci-finek és túl bomlasztónak tekinthető. , jóban-rosszban olyan múzeumok esetében, amelyek valódi élményekkel büszkélkednek valódi dolgokkal.