Mi az a rák immunterápia?

Az immunterápia az, amikor a beteg ember immunrendszerének egy részét a betegségek és fertőzések, jelen esetben a rák leküzdésére használják. Ez úgy történik, hogy az immunrendszert keményebb munkára serkentik, vagy az immunrendszernek olyan összetevőket adnak, amelyek leküzdhetik a betegséget vagy fertőzést.

William Coley orvos felfedezte, hogy a műtét utáni fertőzés látszólag segített néhány rákos betegnek. Később megpróbálta kezelni a rákos betegeket úgy, hogy baktériumokkal fertőzte meg őket. Ez a modern immunterápia alapja, bár ma már nem fertőzzük meg a betegeket; különböző módszerekkel aktiváljuk az immunrendszerüket, vagy eszközöket adunk az immunrendszerüknek a küzdelemhez.

A rák immunterápia egyes típusai az immunrendszer egészét erősítik, míg mások az immunrendszert használják a rákos sejtek közvetlen megtámadására. A kutatóknak sikerült megtalálniuk a módját annak, hogy az ember immunrendszere felismerje a rákos sejteket a szervezetben, és erősítse válaszát.

Háromféle rák immunterápia létezik: monoklonális antitestek, rákvakcinák és nem specifikus immunterápia. A rák immunterápia trükkje annak kiderítése, hogy mely antigének vannak a rákos sejten, vagy mely antigének vesznek részt a rákban vagy az immunrendszerben.

Az immunterápia típusai és rák alkalmazásaik

A monoklonális antitesteket mesterségesen vagy a páciens fehérvérsejtjéből állítják elő, és az immunrendszer vagy a rákos sejtek specifikus antitesteinek megcélzására használják.

A monoklonális antitestek előállításának első lépése a megfelelő antigén azonosítása. Ez nehéz a rák esetében, mivel sok antigénről van szó. Egyes rákos megbetegedések ellenállóbbak a monoklonális antitestekkel szemben, mint mások, de mivel több antigén kapcsolódik bizonyos ráktípusokhoz, a monoklonális antitestek hatékonyabbá válnak.

Kétféle monoklonális antitest létezik; az első a konjugált monoklonális antitestek. Ezek radioaktív részecskéket vagy kemoterápiás gyógyszereket tartalmaznak az antitesthez. Az antitest megkeresi a rákos sejtet, és ahhoz kötődik, ahol a gyógyszer vagy részecske közvetlenül beadható. Ez a terápia kevésbé káros, mint a hagyományosabb kemo- vagy radioaktív terápia.

A második típus a csupasz monoklonális antitestek, és ahogy a neve is sugallja, ezekhez nem kapcsolódnak semmilyen kemoterápiás gyógyszer vagy radioaktív anyag. Ez a fajta antitest önmagában működik, bár továbbra is a rákos sejtek antigénjéhez, valamint más nem rákos sejtekhez vagy szabadon lebegő fehérjékhez kötődik.

Egyesek fokozzák az immunválaszt azáltal, hogy a rákos sejtekhez kötődő T-sejtek markereként működnek. Mások az immunrendszer egészét erősítik azáltal, hogy megcélozzák az immunrendszer ellenőrző pontjait. A csupasz monoklonális antitestek (NmAb) példája a Campath által gyártott „Alemtuzumab” gyógyszer. Az alemtuzumabot krónikus limfocitás leukémiában (CLL) szenvedő betegek kezelésére alkalmazzák. Az antitestek a CD52 antigént célozzák meg a limfocitákon, beleértve a leukémia sejteket, és vonzzák a betegek immunsejtjeit, hogy elpusztítsák a rákos sejteket.

A rákvakcinák, a monoklonális antitestek egy másik formája, az immunválaszt célozzák olyan vírusok és fertőzések ellen, amelyek rákhoz vezethetnek. A normál vakcinák azonos elveit alkalmazva a rák elleni védőoltások elsődleges célja a megelőző intézkedés, mint a terápiás intézkedés. A rák elleni védőoltások nem támadják meg közvetlenül a rákos sejteket.

A rák elleni védőoltások ugyanúgy működnek, mint a tipikus vakcinák abban a tekintetben, hogy serkentik az immunrendszert, azonban a rák elleni védőoltással az immunrendszer a vírus által létrehozott rákos sejtek megtámadására irányul, nem pedig maga a vírus.

Ismeretes, hogy a humán papilloma vírus (HPV) egyes törzsei a méhnyak-, végbél-, torok- és néhány más daganatos megbetegedésekhez kapcsolódnak. Ezenkívül a krónikus hepatitis B-ben (HBV) szenvedő betegeknél nagyobb a májrák kockázata.

Néha például a HPV elleni rákvakcina létrehozásához a humán papilloma vírussal fertőzött páciens fehérvérsejtjeiből mintát vesznek. Ezek a sejtek olyan specifikus anyagok hatásának lesznek kitéve, amelyek a páciens immunrendszerébe visszajutva fokozott immunválaszt váltanak ki. Az így létrehozott vakcina arra a személyre vonatkozik, akitől a fehérvérsejteket vették. Ennek az az oka, hogy a fehérvérsejteket a személy DNS-ével kódolják, ami lehetővé teszi, hogy a vakcina teljesen beépüljön az immunrendszerébe.

A rák nem specifikus immunterápiája nem közvetlenül a rákos sejteket célozza meg, hanem az egész immunrendszert stimulálja. Az ilyen típusú immunterápia általában citokineken és olyan gyógyszereken keresztül történik, amelyek az immunrendszer ellenőrző pontjait célozzák meg.

Az immunrendszer ellenőrző pontokat használ, hogy megvédje magát attól, hogy megtámadja a szervezet normális vagy saját sejtjeit. Aktivált vagy inaktivált molekulákat vagy immunsejteket használ az immunválasz elindításához. A rákos sejteket az immunrendszer nem veszi észre, mert rendelkezhetnek bizonyos antigénekkel, amelyek utánozzák a szervezet saját sejtjeit, így az immunrendszer nem támadja meg őket.

A citokinek olyan vegyi anyagok, amelyeket egyes immunrendszer sejtjei létrehozhatnak. Szabályozzák az immunrendszer más sejtjeinek növekedését és aktivitását. Kétféle citokin létezik: interleukinok és interferonok.

Az interleukinok kémiai jelként működnek a fehérvérsejtek között. Az interleukin-2 (IL-2) segíti az immunrendszer sejtjeinek gyorsabb növekedését és osztódását, több IL-2 sejt hozzáadásával vagy stimulálásával növelheti az immunválaszt és bizonyos rákos megbetegedésekkel szembeni sikerességi arányt.

Az interferonok segítenek a szervezetnek ellenállni a vírusoknak, fertőzéseknek és ráknak. Ezt úgy érik el, hogy fokozzák bizonyos immunsejtek azon képességét, hogy megtámadják a rákos sejteket, és lelassíthatják a rákos sejtek növekedését. Az interferonok használatát olyan rákos megbetegedések esetén engedélyezték, mint a szőrös sejtes leukémia, a krónikus myeologén leukémia (CML), a limfóma típusai, a veserák és a melanoma.

Mi az újdonság a rák immunterápiás kutatásában?

Maga az immunterápia nem új terület, még akkor sem, ha a rák kezelésében alkalmazzák. De ahogy egyre több kutatás folyik arra vonatkozóan, hogy mi okozza a rákot, és hogyan lehet jobban kimutatni azt, egyre jobban képesek vagyunk védekezni a betegség ellen, és meg tudjuk küzdeni.

Sok gyógyszergyártó cég készül gyógyszerekkel a rák leküzdésére. Bár a tervezési szakaszban (biztonsági okokból) nem sok szó esik a gyógyszerekről, vannak klinikai vizsgálatok olyan gyógyszerekre vonatkozóan, amelyek hatékonynak bizonyulnak a rák kezelésében. Az egyik ilyen gyógyszer a CAR T-sejt (kiméra antigénreceptor) terápia, egy monoklonális antitest, amelyet az akut limfoblaszt leukémia kezelésére használnak.

Ez a terápia a páciens véréből gyűjtött t-sejteket használja, és génsebészeti úton speciális felszíni receptorokat, kiméra antigénreceptorokat állít elő. A pácienst módosított fehérvérsejtekkel oltják be, amelyek aztán egy specifikus antigénnel megkeresik és elpusztítják a rákos sejteket.

Dr. SA Rosenberg elmondta a Nature Reviews Clinical Oncology-nak, hogy a CAR T-sejtes terápia bizonyos B-sejtes rosszindulatú daganatok standard terápiájává válhat. A Philadelphiai Gyermekkórház leukémia és limfóma vizsgálatokat végzett CAR T-sejtes terápia segítségével. A 27 beteg közül 30-nél eltűnt a rák minden tünete, 19 beteg közül 27 remisszióban maradt, 15 ember már nem részesül terápiában, 4-en pedig más terápiás formákban részesülnek.

Ez egy nagyon sikeres kezelést jelez, és ilyen magas remissziós arány mellett további CAR T-sejtes kezelések (és más hasonlók) megjelenésére számíthat a jövőben. A CAR T-sejtes terápia „sokkal erősebb, mint bármi, amit elérhetünk [más immunterápiai formákkal együtt]” – mondja Dr. Crystal Mackall, a National Cancer Institute (NCI) munkatársa.

Dr. Lee, az NCI-től azt mondja, hogy „az eredmények határozottan azt sugallják, hogy a CAR T-sejt-terápia hasznos híd a csontvelő-transzplantációhoz olyan betegek számára, akik már nem reagálnak a kemoterápiára”. Mivel a monoklonális antitest-terápia tünetei kevésbé súlyosak, mint a kemoterápia, a terápia alkalmasabb és kevésbé destruktív terápiás formának tűnik.

A tüdőrák túlélési aránya alacsony, nagyjából 15% 5 év alatt, szemben az emlőrák 89%-ával. A nivolumab a nem-kissejtes tüdőrák és a melanoma kezelésére használt gyógyszer. Egy 129 fős tüdőrákos csoporton tesztelték.

A résztvevők 1, 3 vagy 10 mg/testtömeg-kilogramm Nivolumabot kaptak 96 hónapig. 2 év kezelés után a túlélési arány 25% volt, ami jó növekedés egy olyan halálos rák esetében, mint a tüdőrák. A nivolumabot melanómás betegeken is tesztelték, és a tesztek azt mutatták, hogy a túlélési arány 0%-ról három év alatt kezelés nélkül 40%-ra nőtt a Nivolumab alkalmazásával.

A gyógyszer blokkolja a PD-1 antigén receptort a fehérvérsejteken, így a rákos sejtek nem lépnek kölcsönhatásba vele; ez megkönnyíti az immunrendszer számára a rákos megbetegedések észlelését és annak megfelelő ártalmatlanítását. A tesztek során kiderült, hogy a PD-L1 antitesttel rendelkező emberek reagáltak a nem antitesttel rendelkezőkre, bár ennek oka még nem ismert.

Létezik DNS-immunterápia is, amely a fertőzött személy sejtjeinek plazmidjait használja fel vakcina létrehozására. Amikor a vakcinát befecskendezik a páciensbe, az megváltoztatja bizonyos sejtek DNS-ét, hogy egy adott feladatot teljesítsen.