A köztudatosság késlelteti a GMO következő nagy mezőgazdasági forradalmát

Nagyon régen az emberi lények kollektíven elvetették a vadászó-gyűjtögető útjaikat kedvez a farmról. Megszületett a mezőgazdaság; civilizációk keletkeztek és a technológia követte. Nagyrészt nőttünk és virágoztunk. Sok évvel később, az 1960-as években egy biológus, majd Nobel-díjas, Norman Borlaug számos olyan kezdeményezés élén állt – ma zöld forradalomként ismert –, amelyek megváltoztatták a modern kori mezőgazdaság arculatát. Megállította az éhínséget, és egymilliárd életet mentett meg.  

Most, a 21. században, amikor a technológiai fejlődés viharos ütemben halad előre, elérkezhet az idő, hogy elkezdjük a következő nagy agráráttörést tekinteni. Végtére is, a világ éhezése még mindig monumentális probléma, különösen, mivel a népességre vonatkozó előrejelzések továbbra is az egekbe szöknek. Borlaug a szelektív tenyésztés segítségével megadta nekünk a zöld forradalmat – most beszéljünk a genetikai forradalomról.

Ha azonban a közelmúltban megrendezett March Against Monsanto tüntetések nem elhanyagolhatóak, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közvélemény a genetikailag módosított organizmusokkal (GMO-kkal) kapcsolatos hozzáállása továbbra is olyan viharos, mint valaha. A Monsanto egy hatalmas vállalat, amely monopolisztikusan fojtogatja a mezőgazdasági biotechnológiát, a vállalati kapzsiság megtestesítőjévé, a Big Whatever plakátjává. Jól ismertek a mesterséges vetőmagjaikat újrahasznosító szegény gazdák elleni pereik, csakúgy, mint a leküzdhetetlen adósság miatt öngyilkosságba kényszerült csaknem 300,000 XNUMX indiai farmer sorsa.

"Mivel a GMO-k ma már szinte szorosan kötődnek a vállalathoz, a három betű puszta suttogása felmelegíti minden olyan helyiséget, ahol normálisan mérsékelt hajlamú emberek laknak."

Úgy tűnik, mindenki és a nagymamája egyetért abban, hogy a Monsanto gonosz. És mivel a GMO-k ma már szinte szorosan kötődnek a vállalathoz, a három betű puszta suttogása felmelegíti minden olyan helyiséget, ahol normálisan mérsékelt hajlamú emberek laknak. Egy pillantás az összes "Mondj nemet a GMO-ra!" A Monsanto-tüntetések jelei mindent elárulnak: a GMO-k rosszak. A 2015-es Pew szavazás azt találta, hogy az amerikaiak mindössze 37%-a gondolta úgy, hogy a GMO-élelmiszerek fogyasztása biztonságos, szemben a tudósok 88%-ával, akik ugyanezt mondták. Ez az 51%-os különbség volt a legnagyobb eltérés a közvélemény és a tudományos vélemény között az összes tárgyalt kérdés közül, beleértve, de nem kizárólagosan az oltásokat, az éghajlatváltozást és az evolúciót.

De itt próbáljunk meg egy lépést visszalépni. Válasszuk le a GMO kifejezést vállalati és érzelmi előítéleteinktől, és vizsgáljuk meg, mi is valójában: egy nagyon ígéretes kutatási terület.

A genetikailag módosított szervezet minden olyan szervezetre vonatkozik, amelynek DNS-ében valamilyen szerkezeti változás történt emberi beavatkozás révén: például egyetlen gén inszerciója vagy deléciója. Ez az. A genetikai módosítás nem valami őrült tudós kísérlete, ahogyan azt a gyakran használt „Frankenfood” kifejezés elhiteti; hanem egyszerűen az évszázadok óta alkalmazott technikák fejlődése.

Nyíltan szemrevételezve TED beszélgetés, Pamela Ronald növénygenetikus kijelentette: „a genetikai módosítás nem új keletű; gyakorlatilag minden, amit megeszünk, valamilyen módon genetikailag módosított.”

Jóval a tudományos módszer megjelenése előtt a gazdák megfigyeltek bizonyos növényeket, amelyek kívánatosabb tulajdonságokkal rendelkeztek, és nemesítették őket egymással. Nemzedékeken keresztül ez vezetett számos alapvető növényünk fejlődéséhez, ahogyan ma ismerjük őket – a búza, a kukorica és a szója, hogy csak néhányat említsünk.

"Az emberek hajlamosak bökdösésre és trükközésre; hogy a dolgok természetes rendjével régen kavartunk, nem lehet meglepő."

Ma már tudjuk, hogy a szelektív tenyésztés az evolúció alapelvére támaszkodik: hogy véletlenszerű génmutációk fordulnak elő egy fajon belül, ami variációt okoz. Gazdálkodóként mi diktáltuk a fennmaradó változatokat. Az emberek hajlamosak bökdösésre és trükközésre; hogy a dolgok természetes rendjével régen kavartunk, nem lehet meglepő. Ez az, amiért idáig eljutottunk, akkor miért álljunk meg most? A génmódosítás sokkal egyszerűbbé tette a fáradságos folyamatot, legalábbis koncepciójában. Ahelyett, hogy irányítanánk az evolúció gyeplőjét, most ösztönözhetjük azt. Nincs több szigorú tenyésztés és próba és hiba. A tudósok sokkal pontosabban és hatékonyabban tudják elérni a kívánt eredményeket.

"A gazdák hozama állítólag akár 25%-kal is nőtt."

Rendkívül hasznos tulajdonságok születtek ezekből a technikákból. 2006-ban Ronald és kutatócsoportja az UC Davisben egy ritka és különleges kelet-indiai rizsfajt vizsgált meg, amely két hétig képes túlélni a vízben, de gyenge hozama miatt alig termesztették. Izolálták azt a gént, amely ezt a rendkívüli tulajdonságot okozta (amit elneveztek Sub1), és belehelyezte egy gyakoribb, széles körben termesztett rizsfajtába. Az eredmény? Swarna-Sub1, árvízálló növény. Játékváltó volt. A Nemzetközi Rizskutató Intézet (IRRI) segítségével akár négymillió olyan gazdálkodó is el tudta ültetni a varázslatos rizst, akiknél az éves áradások általában elpusztították a termésük nagy részét. A jelentések szerint a hozamuk akár 25%-kal is nőtt.

És ez csak a felszínét érinti annak, amit a GMO-k tehetnek értünk. Bt-kukorica, amelyet a Bacillus thuringiensis A baktériumok önpusztító szerként működnek, így évente körülbelül egymilliárd dolláros kárt okoznak a termésben. Aztán ott volt az Aranyrizs, az első tápanyagokkal dúsított GMO: egy béta-karotinnal dúsított gabona az A-vitamin-hiány leküzdésére Afrikában a szubszaharai térségben. A közelmúltban az IRRI kutatói megpróbálják megváltoztatni azt a módot, ahogyan a rizsnövények felhasználják a fotoszintézist, ami viszont nagyobb hozamot tesz lehetővé kisebb mennyiségű víz mellett.

A jó hangulat folytatódik. A GMO hasznossága azonban nem csak a szegényebb országok táplálására korlátozódik. A Genti Egyetem tudósai által közzétett tanulmány szerint a kutatók olyan jövőt képzelnek el, ahol a fent említett Aranyrizshez hasonló biológiailag dúsított élelmiszerek a fejlett világ piacát is áthatják. Felfedték, hogy a fogyasztók akár 70%-os prémiumot is hajlandóak fizetni az egészségügyi előnyökkel járó GMO-kért. Nem nehéz megérteni, hogy miért. Mozgalmas életünk miatt nehéz a szigorú étrend-tervezés. Mindig a gyors megoldást, a csodaszert keressük. És bár a lap gyorsan beismeri, hogy a GMO-k messze nem csodaszer az egészségtelen táplálkozás ellen, mégis „kiegészítő és költséghatékony alternatívát kínálnak."

Természetesen ahhoz, hogy mindez megtörténjen, a közbeszéd jelentős átkapcsolására van szükség. Az emberek egyszerűen még nem igazán bíznak a GMO-kban, és amíg meg nem bíznak, addig nem születnek olyan szervezett kezdeményezések, amelyek az élelmezésbiztonság forradalmasítására, a fenntartható mezőgazdaság előmozdítására vagy a közegészségügy javítására irányulnának.  

Senki sem mondja, hogy a genetikai módosítás lesz a minden és a vége, de mindenképpen felbecsülhetetlen értékű eszköz, amely sokat kínál a világnak. A tudományos irodalom túlnyomórészt megerősíti a GMO-élelmiszerek biztonságosságát.

De a tudománynak elég rossz eredményei vannak a szkeptikusok meggyőzésében; újra és újra láttuk az oltásokkal, az evolúcióval és a klímaváltozással kapcsolatban. A hitrendszerek merevek, és leggyakrabban érzelmeken és személyes tapasztalatokon, semmint logikán alapulnak. A szkeptikusok úgy tekintenek a tudományra, mint egy másik intézményre, amelytől óvakodni kell, és nem lehet őket hibáztatni. Bármennyire is szeretnénk, de fontos szem előtt tartani, hogy a tudomány szinte soha nem teljesen objektív. A zárt ajtók mögött külső társadalmi, politikai és vállalati erők, valamint összeférhetetlenségek hatnak a kutatásra. A tudósoknak is lehetnek végzetes emberi hibái. Néha még hibáznak is. De ezért létezik a szakértői értékelési folyamat. Ezért a kísérleteket újra és újra megismétlik. A tudomány szigorú, és a biztonsággal kapcsolatos megdöbbentő konszenzussal nehéz vitatkozni.

"A Monsanto gyakorlata kiszorította a képből a biotechnológiáról – a tényleges tudományról – szóló legitim beszélgetést."

Dr. Steven Novella, a Yale Egyetem professzora, jelentettly mondta: „Majdnem minden, amit [az ipari mezőgazdaságról] hallok, mítosz. Annyira érzelmi kérdés – egy erősen ideológiai és politizált kérdés –, hogy azt tapasztalom, hogy a legtöbb, amit az emberek írnak, mondanak és hisznek róla, csak beleillik valamilyen narratívába, valamilyen világnézetbe. És ez nem túl tényszerű vagy bizonyítékokon alapuló."

Igaza van. A Monsanto gyakorlata kiszorította a képből a biotechnológiáról – a tényleges tudományról – szóló legitim beszélgetést. A nagyközönség bele van burkolva a szabadalmi vitákba, az üzleti stratégiákba. A legutóbbi állítás Hatalmas hullámokat keltett, hogy gyomirtójuk, a Roundup (melyet a piac szisztematikus monopolizálására használtak saját Roundup-rezisztens GMO-növényeikkel) valójában mérgező az emberi egészségre.

Ez természetesen jogos aggodalom, amellyel foglalkozni kell. A March Against Monsanto jó kiindulópont, de a Monsanto-gyűlölet és a GMO-gyűlölet közötti átfogó összefüggést meg kell szakítani. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a Monsantónak nem kell meghatároznia a mezőgazdasági biotechnológia jövőjét. El kell fogadnunk a közvélemény által tanúsított buzgó szenvedélyt, és az aktivizmus felé kell irányítanunk, amely a génmódosítás előnyeire összpontosít, nem pedig a visszaélésekre. Fontos lesz a tudományos műveltség és a kommunikáció kérdéseinek kezelése. A tudósoknak aktívabb szerepet kell vállalniuk a laboratóriumon kívül azáltal, hogy kezdeményezéseket tesznek a közösségekkel való megszólítás, a tudatosság terjesztése és a pozitív tudománybarát környezet előmozdítása érdekében.